Sziasztok!

Ez aztán egy igazán szép téli álom volt. Kerek 6 hónap hal(l/o)gatást követően újból jelentkezem. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisfilm főhőse (a lényeg az 1:00 percnél kezdődik):

A tavasszal együtt megjött az én kedvem is az írásra, és még a halogatás ördögi köréből is volt erőm kitörni. Az idő előre haladtával ugyanis egyre esélytelenebbnek tűnt, hogy képes legyek érdemi füstjeleket adni az Erieehronon indiánok vidékéről. Ez is mutatja, hogy semmi sem tart örökké… csak ami tényleg örökké tart. Ez pedig nem az.

Szóval a terv a következő: ebben a jégtörő bejegyzésben havi lebontásban rövid összefoglalást fogok tenni novembertől januárig bezárólag, majd a következő bejegyzést február, március és április hónapnak fogom szentelni. Így egy átfogó képet tudok nyújtani az elmúlt fél évemről. Ezzel természetesen az is együtt jár, hogy felszínesebb leszek, persze, mivel az emlékek elkoptak letisztultabbak. A mélymegosztások helyett most az informatív impulzusadás a cél. Aztán majd fejtek máskor, bővebben. Na de vágjunk is bele; vajon mi volt Póval…

November

Október egy jóhangulatú cserkész tisztikonferenciával ért véget, ahol régi ismerősökkel találkozhattam újból. „Mindig öröm” – hogy egy híres rektort idézzek.

A hó végére pedig feltorlódtak az események, 19-én egy klasszikus szmokingos bálon vettünk részt New Jerseyben néhányan CTP-sek, KCSP-sek és helyi cserkészP-sek… Mivel még javában tombolt a movember – és mivel ilyen távol máskor nem hiszem (remélem), hogy leszek a kedvesemtől – ezért a fotókon vállalhatatlanul szexi bajuszféleséggel találkozhattok. Mire épp pödörhettem volna, már jött is a december…vagy várjunk, nem.

Ha november és Amerika, akkor hálát is adunk. Méghozzá egészen elégő ételáldozatot mutatunk be közösségileg, amiknek a kontinens pulykapopulációi a kárvallottjai. Meg a vörösáfonya-mezők. Ezúton is köszönet a Szentkirályi/Pigniczky-családnak a vendégszeretetért.

A kétnapos kajakómát egy sikeres Magyar Kongresszussal vezettük le, ahol több CTP-s diák is előadott különféle témában. Hogy az idén se maradjunk közös boros-projekt nélkül, Petivel elvállatunk egy előadást a magyar borágazatról, illetve tartottunk egy vegyes (amerikai-magyar) borkóstolót. A Bocskai Rádiónak köszönhetően pedig életünkben először láttuk leírva, hogy borszakértők vagyunk. Hiába, senki sem a hazájában próféta… vagymi?! :)

December

A december a nagy meglepetések hónapja. Befejezvén második egyetemi kurzusomat (System Thinking and Learning Organization), elutaztam egy hosszúhétvégére New Yorkba, hogy meglátogassak egy kedves házaspárt (Melindát és Barnabást), és 5 év után újból körül nézzek a Nagy Almában. Persze ez csak a sztori első fele, a másik motivációm az volt, hogy suttyomban hazarepüljek és meglepjem a szeretteimet. Hellyel-közzel sikerült is. :) (Jótanács: minden továbbított levél alján nézzétek meg, hogy nem küldötök-e tovább olyan információt – akárcsak kétértelmű formában is – amivel régóta szövögetett terveiteket egy pillanat alatt elfuserálhatjátok!). Köszönhetően a vendéglátóimnak, New York egy újabb arcát is megismerhettem.

Hazautazásom – főleg az addig és azóta hallott rémhírekkel összevetve – nagyon gördülékenyen és problémamentesen zajlott. Deo gratias. És hát otthon lenni nagyon nagy ajándék volt. Sosem felejtem el Judit, a családtagjaim és egykori kollégáim arcát – sikerült mindenkit egyesével meglepni. :)

Az évet pedig egy klassz lelkigyakorlattal zártam a Chemin Neuf közösség jóvoltából.

Január

Január első 10 napját még (baráti, illetve üzleti jellegű) találkozásokkal és Judittal töltött közös programokkal (kirándulás, fürcsi) sűrítettem a maximálisig. Köszönöm az utolsó két búcsúvacsorát is Rohály Gábor bácsitól és Nemes Marcsiéktól. Klassz volt nagyon! A visszautam szintén jól alakult. Átszállásom helyszínén egy napot még a dublini jezsuitáknál tölthettem, ahol rég-nem-látott barátommal, egykori lelkivezetőmmel, Bartók Tibi atyával sétálhattam egy jót a dublini hóesésben, ami meglehetősen ritka jelenség arrafelé.

Két napra rá, Judit is jött utánam, hogy megkezdjük közös amerikai kintlétünk első két hónapját. Torontóba mentem át érte, ahol jó volt Jocóval és Krisztinával is találkozni. Köszönjük a vendégszeretetet!

Az első igazán izgalmas utunk nyugatra vitt minket. Chicagoban meglátogattuk Judit nagybátyjának családját és részt vettünk az ottani magyar közösség évnyitó jótékonysági bálján. Juj de jót táncoltunk! :) Köszönjük Gyuriéknak is a kedves meghívást, a jó beszélgetéseket! Chicagoi sétánk meglehetősen rövidre sikerült, mert sietnünk kellett haza. A hazautunk viszont elég izgalmassá vált, ugyanis akkora hóviharba keveredtünk, hogy módosított útvonalon, hajnali 5-re értünk csak haza. Egy dolgot viszont muszáj megosszak: azt a jelenetet képzeljétek el, amikor a semmi közepétől kicsit arrébb, félúton Chicago és Cleveland között megállunk egy elhagyatott benzinkútnál, ahol a kút egyik plakátján megpillantok egy lányt. Hű mondom, ez az arc nagyon ismerős nekem – hadd nézzem csak közelebbről. Lehidaltam, és gyors meg is kérdeztem Erdei Helénát, elképzelhető-e, hogy ő egy random olajipari cég reklámarca volt valamikor. A hír igaz. Szóval, ha vannak modell ismerőseitek, készüljetek fel, figyelnek titeket, sehol sem vagytok biztonságban! :)

Folyt. köv....

Most pedig kaptok három zenét, egyet novemberre, egyet decemberre, egyet pedig januárra. Bár nem lesz közük a három hónap eseményeihez, csak most ezeket gondoltam megosztani. Élvezzétek!