Sziasztok!

Újabb bejegyzésemmel három plusz egy eseménynek szeretnék emléket állítani. Mindegyik magyarokhoz kötődik. Először a clevelandi cserkésznapról írok, ami már jó régen volt, majd a New Jerseyben tartott Pálinkafesztiválról. Végül pedig a Chicago-i szüreti bálról. A plusz egy pedig egy tegnapi esemény: Spirit of Hungary.

Labor Day cserkész módra

Első körben szeretném leszögezni, hogy a cserkészet fontos dolog az életemben. Aki ismer, tudja is, hogy mennyire. De itt teljesen mást jelent cserkésznek lenni. Ez az összetartozás, a hagyományőrzés és a megmaradás legkézzelfoghatóbb eszköze. Az élményalapú oktatás az identitás megtartásának játékos kiegészítője. Kéz a kézben járnak. Vannak családok, ahol magától értetődő, hogy a gyerekek cserkészek lesznek. "Mindenki az volt a családba, persze, hogy Te is az leszel." Ez okozhat néha belső feszültségeket, de összességében mindenkin a hálát érzem a felmenői iránt, hogy bevezette és megtartotta egy ilyen társaságba. Amikor 5 évvel ezelőtt erre jártam, hasonló élményeim voltak, akkor még épp a clevelandi cserkész nap nem fért bele (később jöttem), de nagyjából az akkor megismert emberekkel újból találkozhattam. Nagyszerű úgy megrázni valakinek a kezét, hogy közben tudod, kb. ugyanonnan folytatjátok, ahol évekkel ezelőtt abbahagytátok.

A clevelandi cserkésznap immáron hatvanegyedszerre került megrendezésre. Itt szeptember első hétfője az ún. Labor Day (mint otthon a munkaszünet ünnepe, csak kicsit kulturáltabb, mint ebben a videóban), ami a hétvégével együtt egy utolsó nagy nekirugaszkodás a nyári szünet lezárásának. Itt nem csak úgy belefolynak az őszi munkába, hanem egy hosszúhétvégével még erőt vesznek magukon és megünneplik a munkát, amit másnap el is kezdhetnek. Nekem tetszik a koncepció. :) Visszatérve a cserkészekre, ők a "jó munkát" úgy készítik elő, hogy találkoznak egyet és összegzik a nyári élményeiket, a táborban szövődött barátságokra isznak még egy pertut és táncolnak, beszélgetnek, "szeptemberiálisoznak" a clevelandi Német Parkban. (Magyar Park ugyanis nincsen.)

Nagyon szép táncok voltak, tényleg lenyűgöző a profizmusuk. Hiába, ez a virtus és mozgáskultúra az identitásőrzés vágyából származik, nem holmi délutáni szakkör vagy n+1-dik foglalkozás eredménye. Finom töltött káposztát és debrecenit ettem, és még zserbóra is futotta. CTP-s delegációval érkeztünk, szóval minket így is fogadtak. Megismerkedtünk új emberekkel is, például Clevelandban élő erdélyi fiatalokkal, meg Pető Krisztivel, aki most KCSP-vel van kint a clevelandi közösségben. Már egy-két meghívást fel is használtam azóta. És ez szépen át is vezet a következő eseményhez, de előtte nézegessetek képeket. Egy párat kölcsönvettem a Bocskai Rádió képei közül (kicsit jobban sikerültek mint az enyémek mobilról...)

For Hungarians & Those Who Love Them

Nos, ennek a következő eseménynek két főszereplője van. Mezei Mária és Honti Balázs. Ja nem is, három: a harmadik a PÁLINKA. De hogyan is történt? A clevelandi cserkésznapon újra találkozhattam Máriáékkal, akik a "Magyar Apparel" nevű boltnak a tulajdonosai. Szlogenjük: For Hungarians & Those Who Love Them. Rengeteg féle viccesebbnél viccesebb pólójuk és egyéb magyaros kiegészítőjük van a magyarok illetve azok számára, akik kedvelik a magyarokat. 2011-es decemberi hazautazásomkor náluk szálltam meg New York Cityben 5 napra. Amikor most újból találkoztunk, ugyanannál az ölelésnél folytattuk mint 5 éve... Nagyszerű, inspiráló emberek. Inspiráló személyiségüknek köszönhetően nem is maradnak nyugton, állandóan szerveznek valamit. Most épp negyedik alkalommal hívták össze az államokbeli magyarokat (és azokat akik szeretik őket) a new jersey-i Lindenbe (ami magyarul hársfát jelent) egy pálinkafesztiválra. A cserkésznapon egyből meg is hívtak engem is. Egy kis szorzás-osztás és naptár nézegetést követően el is döntöttem, hogy megyek, és ha lehet nem is egyedül, Noémit is elcsalom. Így is történt. Annyi csavar lett a dologban, hogy három nappal az utazás előtt felhívott Mária, hogy elvállalnám-e a bemondó szerepet... Így történt, hogy MC Pólya Viktor lett a ceremóniamester egy amerikai fesztiválon... :)

Fantasztikus emberekkel találkoztam, rettentő jó hangulat volt végig, még pálinkakirályt is választottunk, általam levezényelt játékokkal... na szép.... Igazán finom ételek, italok kerültek elő a nap során. No meg régi jó ismerősök. Azt a jelenetet képzeljétek el, amikor épp egy tánccsoportot konferálok fel és egyszer csak a közönség sorai között észreveszek egy fiatalembert, akivel már 10 éve nem találkoztam: Bányai Tordával, aki gimnáziumi éveim során cserediákként két évet a Nagy Lajos Gimnáziumban töltött. Innen küldjük tiszteletünket Kovács László tanár úrnak, aki akkori nevelőtanárunk volt. Aztán egy másik jelenet, amikor egy budapesti cimborámat szúrom ki a tömegben, Szilvay Gergő személyében. Ő is KCSP-s, csak New Yorkban. Sőt még olyan ReConnect Hungary-s lánnyal is találkoztam, akivel még két éve otthon találkoztam egy budapesti romkocsmában... Aztán itt is születtek meghívások New Jersey-be, New Yorkba stb. Részleteiben és összességében is nagy élmény volt. Ha valamikor errefelé jártok ősszel, mindenképp jelentkezzetek önkéntesnek, jó buli. 

Meghívóink jóvoltából egy motelben kaptunk szállást Noémivel. Már csak az odajutást kellett megszervezzük, amit mi sem volt egyszerűbb mint Uberrel elintézni. Egy kedves fekete fiatal nő vett fel minket és vitt el a Swan Motel-hez, ahol $100ért egész éjjel hallgathattuk, hogy a mellettünk és felettünk lévő szobában milyen kreatív módon használják ki az elvonulás adta lehetőségeket. A figurákat nem tudtam dekódolni, de az életkorukat igen, sokáig bírták... Másnap pedig félig kipihent állapotban visszamentünk New Yorkba, ahonnan indultunk vissza Greyhounddal (sokkal jobb mint a Megabus) egy 8 órás úttal Buffaloba. Kis városnézés is belefért (főleg a Bryant Park környéke meg az Empire State Building, ilyesmi)

Ami azonban (utólag) végképp izgalmas, hogy - nem tudom hallottátok-e, de - New York Chelsea nevű városrészében bombarobbantás volt szeptember 17-én (szombaton), amikor mi a pálinka fesztiválon voltunk. Ezt még a Motelben láttuk is a híradóban. Aztán miután mi hazajöttük, akkor derült ki, hogy a robbantót Lindenben találták meg és konkrétan abban az utcában sikerült lábon lőve elfogni, amelyikben mi is sétáltunk aznap Noémivel, és azon a vasútállomáson hagyta a többi robbanószerét, amin mi is felszálltunk a vonatra vasárnap... Tényleg csak utólag vicces. Egy-két képet galéria formában a pálinkafesztiválról is feltöltök.

Igen is meg nem is

Végezetül a Chicago-i szüreti bálról szeretnék írni. Ez rövid lesz, mivel végül nem voltunk. Pontosabban ott voltam Chicagoban azon a szombaton, amikor a szüreti bál volt, de az a hétvége kicsit máshogyan alakult. Erről pedig egy következő posztban fogok beszámolni... :)

Spirit of Hungary

Ez a "plusz egy" pedig egy tegnap esti esemény volt itt Buffaloban. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában egy 56-os megemlékezésre hívták össze az itteni magyarokat. Nagyon erőteljes, vibráló előadás volt. A különleges izgalmát pedig az adta, hogy két amerikai szaktársam is eljött a Medaille-ról, akiknek közben fordítottam, magyaráztam épp mi történik. (Mondjuk írásba nem adnám, de nekik érthető volt.) A kedvencük az volt, amikor a néptánc "lényegéről" fejtettem: "van a férfi, aki a tengely, s van a nő, aki pedig bolygóként kering a tengely körül" :)

Három zenét kaptok most tőlem. Mivel ez a poszt a kinti magyar programokról szólt, egy klasszikus illik ide leginkább...

A második legyen az a dal, amit az Uberes nő tett be a kocsiban, amikor mentünk a Motelbe. Szerintem jó ízlése van:

Végül pedig, hogy teljessé tegyük a zenei kínálat eklektikusság, egy olyan zenét küldök, ami az elmúlt napokban óriási hatással volt rám. Muszáj Veletek is megosszam...

Üdvözlök mindenkit, írjatok magatokról!