Arról, hogy milyen volt megérkezni

Sziasztok!

Klassz dolgok történtek velem augusztusban a megérkezésem óta. Ezeket szeretném most összefoglalni dióhéjban. Lesz benne szó az otthoni búcsúzásról, megérkezésem körülményeiről, jelenlegi otthonomról és egy-két eseményről. Az egyetemről egy későbbi bejegyzésben fogok írni - van mit! :)

Búcsúzni vidáman kell. Állítólag.

Volt időm készülni a búcsúra. Azt hiszem, a legtöbb esetben sikerült a méltóságát is megadni ennek. Éppenséggel azzal, hogy a várhatóan sokáig meg nem szorított kezeket, jó erősen szorítottuk, a baráti vállveregetéseket pedig őszinte lendülettel és cinkos mosollyal suhintottuk oda egymás vállára. Nem sikerült mindenkivel találkoznom, akivel szerettem volna, de nem is voltak efféle illúzióim. Örültem mindenkinek akivel sikerült egy időre személyesen is egymás szemébe néznünk. Néhány képpel azért megemlékeznék a búcsú különleges pillanatairól. (Persze nem mindenről van képem, de ezek épp igen... :)

Megérkezni tudni kell.

A járat, amivel Amerikába érkeztem Bécsből Frankfurtba, majd Frankfurtból Torontóba repített. Az út nagyon kellemes volt, mindennemű komplikáció nélkül. Leszámítva az egy órás kóválygást Frankfurtban, hogy megtaláljam a helyes kaput az átszálláshoz. A határőrök sehol sem maceráltak, mint a reggeli posta az ajtó alatt, úgy átslisszantam minden vámvizsgálaton. És ahogyan azt már a tavalyi El Caminon megszoktuk, egy nappal korábban érkeztem, mint Juhász Peti barátom, akit pusztán felebaráti szeretetből és a közös USA-ba érkezés örömének reményében megvártam Kanadában. Erre lehetőségem is nyílt az ottani jezsuita plébánián, ahol (kapaszkodjatok) Ulrich atya várt. :) Éppen, merő véletlenségből egy hónapot Torontóban töltött, és örömmel látott a plébánián. Nagyon köszönöm ezt ezúton is neki illetve Marosfalvy László atyának, aki a maga 84 évével kihozta Ulrich atyát kocsival a reptérre, hogy ott fogadjanak engem. Az egy napom alatt sokat beszélgettünk és sétáltunk. A szédelgős jetlagemre ez igen jó hatással volt. (a képek között a magyar templomról is találtok egyet - nagyon szép szerintem). Másnap pedig megérkezett Peti, akit közös új barátunkkal, Sipos Istvánnal vettünk föl, aki nagylelkűen felajánlotta, hogy átvisz bennünket Buffaloba. (Istvánról még fogtok tőlem hallani, de nem szpojlerezek) Nagyon jó hangulatú volt az út, a Niagaránál megálltunk este, vacsoráztunk egyet, és újból megcsodáltuk a vízesést, ami este ki van világítva. A kanadai-amerikai határt este fél 10 után léptük át - és hát mindenféle előzetes aggodalom ellenére - kb. 10 perc alatt átengedtek. 11 felé értünk haza, leendő szálláshelyemre, ahol a kedves fogadtatás és baráti beszélgetés lezárásaként megbeszéltük, hogy másnap reggel 7-kor kelek, hogy én is tudjak segíteni a buffalói Magyar Ház felújításában. Ide 2 CTP-s diák költözik be ugyanis az ittlétük alatt. Szóval nem sokat aludtam első este, és már szinte meg is érkeztem Amerikába. :)

74 Lincoln Parkway, Buffalo, NY 14222 (igen, itt megkapom a leveleket...)

Jelenleg a CTP-ösztöndíj megalapítójánál, Dr. Forgách Péternél lakom. Amikor öt évvel ezelőtt a Földnek ezen a részén jártam, akkor az ő édesapjára, Baránszki Tibor bácsira vigyáztam 3 hónapot. Öröm volt újra találkozni a családdal, Tibor bácsival. A környék nagyon jó, van egy hatalmas park mellettünk, az ún. Delaware Park. Szerintem nagyon szép és épp alkalmas edzésre (pl.: futásra, jógára...) Az egyetem is közel van - kb. fél óra gyalog, biciklivel 15 perc. Néhány kép a környékről...

Augusztusi események

Nem volt eseménytelen már az augusztus sem. Gyakran mentünk a Magyar Házba felújítani, takarítani, voltunk magyar misén a Szent Júdás kápolnában, de már amerikai misén is voltam - ahol ajándékba két dobot is kaptam az egyik költöző családtól. Elbúcsúztattuk Varga Mátét, aki nemrég fejezte be tanulmányait a Medaille College-ban pszichológia szakon - ez egyben a sokaknak korábban szállást adó Parókia búcsúbulija is volt, mert idéntől nem fog több magyar odaköltözni. Aztán kimentünk Szabó Noémiért Torontóba a reptérre, aki másfél évig szaktársam lesz az egyetemen, és feltérképeztem a környéket is bevásárlási lehetőségeimet vizsgálva. Voltam helyi termelői piacon, ahol a paradicsom és áfonya mellett közösségileg készített helyi sört is vettem. Visszatértem abba a Thrift Store-ba is, ahol egy felejthetetlen vásárlásunk volt Tofi barátommal 5 éve. :) Illetve vettem két ruhadarabot a Niagara Outletben. Az egyik egy Nike Air Zoom Structure 18, amiben szárnyalva megy a futás a tó körül, meg egy Columbia Winter Park Pass 3-in-1 kabátot télire, meg az esős időre. Emellett pedig szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem csak Budapest van betonügyileg feldúlva, hanem Buffalo is. Úgy mondják az itteniek, hogy Buffaloban két évszak van: a tél (ami rettentő hideg), meg a Road Construction (útépítés)...